Gasztro melléklet következik :)

Időnként elém kerül ez a finomság, bár igazából csak huszonéves korom óta vagyok hajlandó megenni. Hát igen, sok minden van, amit gyerekként nem eszünk meg, aztán felnőttként jövünk rá, milyen hülyék voltunk, hogy nem ettük... :)

Ezt a kaját én mindig is székely jellegzetességként ismertem, de ebben már nem vagyok olyan biztos. Az tény, hogy másképp' csináljuk, mint ahogy azt a keresőbe írva találtam. Sokkal egyszerűbben.

A megmosott, száraz paprikákat hosszában félbe vágom, és sütőpapíron magas hőmérsékleten sütöm. Mikor már egy kicsit kezd megpörkölődni a széle, és látszik, hogy kicsit "elfeküdt", kiveszem.
(Nagymamámék a sparhelten forgatták.)

Még melegen lehúzom róla a bőrét.

A legtöbb receptben jó sok olajat öntenek hozzá, és úgy teszik el. Mi nem szoktunk. Ha beleteszed a magját is, éppen elég olajos lesz. Ráadásul néhány gerezd fokhagymát vágva bele, szerintem abból is ázik ki valamennyi. Én hagyom egy napot állni, hogy összeérjenek az ízek. Ezután látszik is milyen olajos, ha megdöntöd az üveget.

Ja a lé... egyszerű ecetes, cukros (+vizes) lével öntöm fel.

Most ilyen paprikával csináltam, mert ez volt a boltban, de húsosabbakkal még jobb, és persze nem kötelező pirosnak lennie.

Azoknak nem való, akik nem szeretik, ha a savanyú paprikának löttyedt az állaga. :)